VERSEK - MAROS
2021 A Maros júliusban
Hogy megváltozott a nyári hangulat!
Fagypánzélba zárva a mókás manókat.
Ködös fehér lepel hirdeti a telet,
Jégtündér táncol- Holt-Maros felett.
2021.Sz.Kató
2018 A Holt-Maros
2021 Mártély ősszel
SÉTA A HOLT-MAROS PARTJÁN
Kábultan sétálok a Holt-Maros partján,
Szememmel a vízre ámulva-bámulván.
Ennyi sok szépséget másutt hol találok?
Mélyre hulló füzek, víztükör, hullámok.
Emerre a parton haragos a zöldje,
Ha a nap rákacsint, megváltozik színe.
Aranyhajú leány letekint tükörre,
Illeg-billeg, táncol, önmagát kelletve.
Milyen szép is a csend! Ki hitte volna?
Zaklatott lelkem, simogatója.
Szemem könnybe lábad, a csodát várom,
Vízbe tekintek, a mennyboltot látom.
Szeged, 2016. augusztus 17.
Sz.K.
AZ ÉLŐ HOLT-MAROS
Lent az erdő szélen, magas fák tövében,
Egy izgága folyó futott alá éppen.
Rohant, pörgött, forgott, míg nem belelépett
Egy lusta szőke folyó széles kebelébe.
Titokban a folyó réges-régen várta,
De ki nem hinné? Azóta is tart násza.
A nagy folyó karjában lecsendesedett,
Szerelmükből - mint szokott -, ága született.
A kis holtág nem hasonlított szülőkre,
És egyszer csak véglegesen levált tőle.
Ám bánta, hogy mindezt gyorsan elkapkodta,
Mert önállóan sok vízre nem futotta.
Meredek partjait sás sűrűn benőtte,
Kapzsi léte felfalta vizét előle.
Zord telenként vizéből csak annyi maradt,
Hogy aprócska gyerkőcök csúszkálhattak rajt.
De szenvedett. S végül, végleg elenyészett.
Jó lelkek kedvelték, gödröt nem szívlelték.
Majd mind összefogtak, s anyját megcsapoltak.
Ekképpen lelt anya édes gyermekére,
Elapadt haldokló Holt-Maros lelkére.
Azóta a holtág partja életet ont,
Aranyló füzeket, sok-sok vízi lakót
Mesés itt az élet, gyönyörű a partja,
Minden napon valami történik rajta.
Ezért, ha sétálsz lent a Maros partján,
Csendesen lépkedj, s cseppnyit hallgatózzál.
Óvatosan figyeld kis vízi lényeket,
Mint mesélnek neked tündérszép meséket.
Zöld színű palástját fűzfa felöltötte,
A sok vízi lakó példáját követte.
Kerekded levelén vízililiomnak,
Hableányok buja kéjjel ringatóznak.
Csintalan manócskák féktelen vigadnak,
Lelógó ágak közt bőszen bújócskáznak.
Apró lábak járják víg táncuk hajnalig,
Fáradhatatlanul, míg nem kiviláglik.
Tücsök a vonóját hegedűre teszi,
Muzsikát, ki hallja, rögtön megkedveli.
Hegedűből hangot mind vonóba lopja,
Egész éjjel szól a tücsökbanda nóta.
Szentjánosbogárnak pislog a lámpája,
Mindez alig látszik, s oly apró a bája.
Bujkáló telihold ezüstjét árasztva,
Ha felkél a nap, véget ér varázsa.
Minden áldott reggel köd ül meg a vízen,
Cseppecskék csücsülnek élénk leveleken.
Gyöngyök fűzére, apró buborékok
Ezeken üzennek álmos vízi lakók.
Tücsök a vonóját tokban elhelyezi,
Míg másik éjszaka újra előveszi.
Aztán a napsugár felszippantja párát,
Hogy láthassa újra a tündérek táncát.
Mert, hogy a tündérek üzentek hajnalban,
Elázik ruhájuk, reggeli harmatban.
Csillog a sok smaragd, de mit nem látni amott?
Nap sugara lopva, mindent beragyogott.
Mindez oly gyönyörű! Felér egy álommal,
Alig hihető, hogy képzelet játéka.
Vízi világ bűvöl. Elkápráztat. Bódít.
Olykor-olykor látszik, máskor köddé válik.
Csapong fantázia, száguld a képzelet.
Lelkem - ha akarom – csodás világba vezet.
Mert - mesevilág ez, amint eléd tárom,
Ahol most éppen jársz, elmúlt gyermekálom.
Szeged, 2016. augusztus 17.
Sz.K.
A MESEMONDÓ ÉS ÍRÓ
FESLETT RÓZSÁK
Feslett rózsák díszlenek a téren
Illatuk messze száll déli napsütésben.
Túl vannak már a legszebb perceken,
De királyok ők, akár így fesletten.
--------------------------------------------------------------------------------