ÚJ VERSEIM 2020 - saját Fotóimmal

---

 

Újra tavasz van - új vers

Megjött! Végre megjött év legszebb szaka.
Sok csodát kínál, ez az ajándéka.
Kinyíltak virágok, tengerré váltak,
Illatuk bódít, bolondító vágyak.

Kitárom karom, lelkemhez ölelném.
Mézgyűjtő bogárral én is útra kelnék.
A kép illanó. Gyorsan tollat fogok,
Szívem csordultjából hozzá verset írok.

Oly csodás ruhát kap természet újra,
Mit varrónő soha, meg nem varrt volna.
Izgató csipkébe öltöztette fákat,
Káprázik szemem a lelkem is tárva.

Na, és a minták! Színek kavalkádja!
Elárul mindent döbbenet hatása.
Gyönyörű természet! A költészet maga.
Álmodó a versét egyre csak karcolja.

Micsoda szépség! Mennyi gyönyörűség!
Hogy megőrizzem, most meg fényképezném.
Visszafognám máskor illanó esztendőt,
Hogy múlik rajtam, most nem bánom időt.

Tavasz könyörtelen. Gyorsan tovaröppen.
Mézelő méhek fákon döngicsélnek.
Néhány napig tart csak e színes varázs,
Átadja helyét, nyomul érlelő nyár.

Mint mikor a tündér káprázatba ejtett,
Aztán csúf boszorkány válik belőlek.
Szomorú látvány. Földre hullt a szirma,
Ám a bibéje gyümölcsét takarja.

Sz.K. ’21. Május

-------------------------------------------------------------------------------

ANYÁK NAPJÁRA

Drága öreganyám úgy ölelt keblére,
Hogy szorításába majd megfúltam tőle.
Annyira imádott, mondani sem tudta,
Szemeiben a könny, mindezt elárulta.

Szülőanyám tőle is sokat tanult,
Főleg azt az egyet, szeretni hogy tudott.
Anyáknak napján kezekben csokor,
Egy évben egyszer, szülőt látogatol.

Én is, én is vinném virágomat nékik,
Anyám is, anyja is temetőben nyugszik.
E napon sírhoz mégis kiballagok,
Ides nagyanyámról búsan gondolkodok.

Érte imádkozom lefekvéskor este,
Magam előtt látom, velem van örökre.
Gondolataimban minden egyes napon,
Nagy csokor virágom, kezeibe adom.
K.Sz.

------------------------------------------------------------------
TAVASZI TELÜNK

Mosolygósra váltott márciusi hónap,
Megindult növények rügyből fakadtak.
Ki is nyíltak sorra nap hívó szavára,
Senki nem gondolta, mi lesz ennek ára.
Másnap mind jég várta. Rémület ült fákra.
Uram! Teremtőm! Rút fagynak munkája.
Tavaszi hóesés! Tél felelős ezért,
Hogy messzire űzte tüll ruhájú tündért.
Enyhe időben, mik mostanra kinyíltak,
Megadón rémülten a földig hajoltak.
Szomorú a látvány. Szemem könnybe lábad,
Idő fittyet hány, nem érez szánalmat.
Erőszakos évszak! Ilyen csúfos dolgot!
Tavaszi idillbe jól belerandított!
Sokkos színes szirmok aléltan lógnak,
Korai virágok csendben haldokolnak.

Eltelik három nap, véget ér rémálom.
Napsugár röstellve lopakodik tájon.
Talán néhány hét is, hinni tudnak néki,
Míg fagy álnok csókját végleg kiheveri.
Sz.K. 2020.03.23.

Fura évszak az idei


Fagyott bimbók

----------------------------------------------------------

JÉGVARÁZS

Zúzmarás a reggel tája,
Fehér dara hullott rája.
Sejtelmes köd borult fákra,
Megült a csend a homályba’

Deres lett a fűzfa ága,
Apró pelyhek kedves bája.
Jégkastélykert bűvös fái
Tündérkertre fog vigyázni.

Zúzmarás a reggel tája,
Fehér dara hullott rája.
Sejtelmes köd borult fákra,
Megült a csend a homályba’

Deres lett a fűzfa ága,
Apró pelyhek kedves bája.
Jégkastélykert bűvös fái
Tündérkertre fog vigyázni.

Hogy idegen elkerülje,
Dérkerítés vonja körbe.
Benn egy piciny tó közepén
Kékre fagyott jég tetején,

Jégapónak egyik lánya,
Hercegével táncát járja.
Jégtündérek táncuk lejtik,
Kis tündérek körbe veszik.

Csilingelő szép zenéik
Önfeledt a kedvük nékik.
Hajladoznak részegülve,
Tudják éltük hamar vége.

Szekeres Kató 2020.01.

       .........        

Arra tévedt öreg bátya,
Magányos táj csavargója.
Idő kegyetlen múlása,
Fehér szakállt fest arcára.

Gyönyörködve nézi őket,
Nem lát mást csak tündéreket.
Mindenről megfeledkezve,
Deres kerítéshez érve

Mert kezét zsebből előhúzta,
Hozzáért a fázós ujja.
Megrémülten hátra lépett.
Félt, hogy vége lesz a képnek.

Így is történt. Nagyon bánta.
De már késő volt bánata.
Kezét szégyenkezve dugta.
Lyukas zsebben kotorászva.

Vége lett a varázslatnak.
Álom lett volna, vagy látszat?
Öreg apó eloldalgott,
Szomorú volt, feje lógott.

Másnap újra arra járva,
Döbbenten néz kopár tájra.
Minden, minden megváltozott,
Kopasz faág szomorkodott.



Tegnapi kép szürke, halott.
De legalább is még álmodott.
Bár a tél még jócskán tartott,
Az idő fagyott, és borongott.

Öreg apó búslakodott.
Elmúlt képről gondolkodott.
Csak állt és alig mozgott ajka,
Az egészért magát okolva.

Ha a tegnap előjönne,
Lelke lenne kényeztetve.
(Ám) tűnik télnek múló bája
Hull a fákról dér virága.

Aztán csendesen mosolygott,
Utoljára csodát látott.
A teremtő jutalmazott,
A csoda csak neki szólott.
Látomással lelke teli,
Cseppnyi öröm jutott néki.

Sz.K. 2020. január 24.

--------------------------------------------------------------


Szokatlan idő

Langyos a napsugár, megizzad a kabát,
szokatlan az idő, elkódorgott talán.
Akármerre nézem, a februári égen,
rügyeket fakasztot, a tavaszi szélben.

 

@ Szekeres Kató 2020.02
Fotóim vízjellel vannak ellátva

--------------------------------------------

 

 

Oldal: -VERSEK-Újak
ÁLOMHÁLÓ - °I° - NEKED ÍROM - © 2008 - 2024 - konyvmolyocska.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat