AJÁNLÓ


------------------------------------------------------------------------------------------------------------------



---------------------------------------------------------------------------------------------------

  Mélyen Tisztelt Olvasó! 

Töredelmesen be kell vallanom valamit. A menü pontok alatt lévő szöveget – stílusosan –, én követtem el. Engem tessék szidni. De magát a WEB lapot egy külföldre szakadt hazánk leánya –, aki sikerei ellenére nagyon vágyakozik vissza – Bätz Piroska művésznő segítségével készítettük. Ezért én nem tudok neki elég hálás lenni. A végtelenül kedves, szimpatikus, türelmes, segítőkész, precíz, tehetséges művész ezzel is hozzájárult ahhoz, hogy mély érzelmi válságomból próbáljak kijutni. Munkát adott nekem, nem törődve azzal, hogy magát alaposan lefoglalta.

WEB-lapját kinyitva, egy sokoldalú művésszel találjuk magunkat szemben. Repertoárján megtalálható a rajz, grafika, festészet, illusztráció, logó, fotó, stb. Megrendelésre szinte mindent megcsinál, a megrendelő elképzelése szerint. Plakát, névjegykártya, weblap, könyvborító készítése, amit design média szerkesztéssel meg lehet alkotni. Neki semmi sem lehetetlen. Egyes könyveimnek „távkészített” borítót, ízlésemet, elképzelésemet azonnal eltalálva, amit meg is csodálnak. Figyelemfelkeltő, kifejező és egyedi minden munkája.
Évente két alkalommal kiállítást rendez. Egyet szólóban, egyet országos művészekkel együtt. Bätz Piroska egy különleges lélek. Okos, érzékeny és csupa szív törékeny teremtés, akiből manapság keveset találunk. Életem során, talán nem is találkoztam még ilyen emberarcú lénnyel. Hálát adok az Úrnak, hogy utamba sodorta.
Mikor köszönetem fejezem ki, azt mondja: „…ne hízelegj…” Nem szokásom. Még soha senkinek nem hízelegtem, legfeljebb elment kedvesemnek, ha megmakacsolta magát, amúgy férfi módra.


Piroskának tehát nem lehet hízelegni, mert – bár tisztában van értékeivel – soha nem dicsekszik vele, és a segítést természetesnek veszi.
Ez nem felhívás keringőre, mert a családja és barátai –, akiknek se szeri se száma – vigyáznak rá. Nem engedik, hogy érzelmileg kifosszák, kihasználják, nem engedik, hogy nagy csalódások érjék, hogy ez az angyali teremtés elvesszen e furcsa, szokatlan, már-már kegyetlen világban. Sokáig így szeretnék látni ezekkel, a csodálatos értékekkel, amit ő képvisel, amiért Ő emberarcúnak mondható.
Mivel nem vagyok családtag, csak egy nő, így nem  találom, és nem is kere-
sem a nagy hangzatos szavakat. De érte is imádkozom, hogy az életben csak derű érje. Bár, az öröméért nem aggódom, mert mindig megtalálja a szépet és a jót. Őt nem kell arra tanítani, hogy miként legyen boldog. Ő így született. Minden apró, szép dolgot örömmel fogad. Ismeri a titkot, hogy a boldogság hogyan talál ránk.

Bätz Piroska elérhetőségei:   http://www.prb-webdesign.de
http://mediendesign.hupont.hu   

Bätz Piroska - így és úgy. És még bályos is.
(Hogy egyesek mennyi jóban részesültek!)

------------------------------------------------------------------------

 A továbbiakban szeretnék egy írótársamat is ajánlani, mert évek óta annyit civakszunk, hogy, ezt muszáj megosztanom, akivel csak tudom.

 

 Andlui – azaz Héger Lajos, a fiától vett kölcsön egy negyed nevet. Végülis, mikor a fiú megszületett, apjától kapott kettő felet. A két keresztnévből összegyúrtak egy hangzatos harmadikat.
Héger András társszerkesztője a papának, amiért a papa nagyon hálás és bizonyára ezt a hálát ki is tudja neki fejezni.
Lui, egy csodálatos, csinos és tetszetős feleség elkényeztetett férje, két reményteljes fiú papája és egy bájos unoka nagypapija. Tehát minden megadatott a boldogságához.
Ráadásul akkor megy le a Marosra horgászni, amikor kedve tartja. Míg a kukacát a vízben áztatja, addig a megírandó történetek úgy zsongnak a fejében, hogy néha észre sem veszi, ha kapása van. – Bámulja a vizet, fehér, habos-babos ruhába öltözött tündéreket lát a víz sodrásán táncolni, harapja a friss levegőt, és a folyó illatát. –



Lui pecázik, és álmodozik. Ha ráakad a horogra egy öngyilkos hal, az, az ő őrült szerencséje. A hal viszont nem ért vele egyet. Aztán hazaballag, és nejére bízza a piszkos munkát. A halpucolást és az ebédkészítést. – Míg neje szorgoskodik, ő „felszalad” az emeletre, mert gyorsan le kell írnia, ami eszébe jutott, és lelki szemeivel a vízen látott. Mert bizony az hamarabb elillan, mint a ballin, akár szájában a horoggal is.



Lui amúgy elégedett, csak emígy nem. Néha hisztis, és ilyenkor e-mailban megkeres, hogy elpanaszolja „bánatát”. Azt reméli, hogy én tökéletesen megértem. Így is van. Érteni értem, amit mond, csak vele nem értek egyet.
Ilyenkor kiborul a bili. Véget nem érő levelezés veszi kezdetét, és én meg azt nem értem, hogy ő miért nem érti a szájbarágós témát, mint prolémáját. Szóval mindenki írja a magáét, és nagy értetlenségi vihar keletkezik belőle. Aztán egy szó, egy mondat –, mint a türelem vége – és Lui jó pár hónapra elfelejti még a nevemet is.
Szeretnék egy levelezés tartalmát közölni, hátha valaki megérti férfi gondolkodását.

  INTERNET Ó! 1.

(Levélváltás Luival)

Nagyszerű dolog az internetes levelezés. Én nagyon élvezem. Nem látja senki, hogy meddig vagyok képes nevetni és milyen  r a n d á n .  
Nem úgy kedves ismerősöm Lajos, (Andlui) akivel közel egy időben volt az első könyvbemutatónk és egyfolytában méltatlankodott, hogy az emberek miért nem értékelik az Ő ellenállhatatlan humorát?
Lajos „sármos”, szálfa egyenes, általában mosolygós, amolyan nők bálványa, de neki ez nem elég, még a könyveit is el akarja adni.
Megállapítom, hogy vannak mohó emberek. Egy jóval nem elégszenek meg,  nekik m i n d e n kell!
Kicsit kritizálom lustaságát és bizonygatom, hogy előbb magát kell mutogatnia, eladnia, aztán jöhet a papírra vésett humor. Továbbá, hogy minden műfaj, réteg műfaj, de olaj a tűzre.
Először is felháborodik azon, hogy mutogatnia kelljen magát –, amin megint a fejembe száll a vér, mert már nem tudom hanyadszorra rinyálom, hogy nem is ismerik.



Aztán, váltig bizonygatja, hogy neki elvei vannak, s válaszlevelében elképedve olvasom Cyránó-i válaszát:
„Bár magamat kigúnyolom, ha kell de, hogy más mondja, azt nem tűröm el!”
Mindemellett „zokogó bohócnak” nevezi magát és továbbra sem viseli el, hogy „réteg műfaj” jelzővel illessem könyvét.
Hiába is mondanám, hogy nincs igaza, Ő bizonygatja, hogy Parnasszus csúcsáról méla undorral néz le a Harry Potter-t falókra.
Valahol megértem és mást lelkölök neki feleslegesen, mert továbbra is csak tirádázik és isteníti humorát. Majd lakonikusan kijelenti, hogy többé nem ír, ha az nem elég, hogy a WEBlapján mindenkire ráparancsolt: VEGYÉK! VIGYÉK! az Ő szívdöglesztő, könnyfakasztó humorát….? - Na, gondoltam magamban – ha nem írsz többé, jól kitolsz a konkurenciával!
Aztán, megszeppenek, hogy megsértődött és tényleg nem ír többé.
Mi lesz az izületes ujjaimmal, ha ezután nem cserélek vele eszmét e-mailon órákon át?



Egy darabig morgolódom és felfüggesztem a levelezést. Levezetésként a tv-ben látott aranyporos kreatív módszerrel szeretném utált cipőmet alkalmivá varázsolni, bár.. egyre Lajos sértődöttsége jár a fejemben.
Már minden csillog.
A padló, a bútorok, a hajam, az arcom, csak a cipőm nem, amin a párom kezd el nevetni.
–   Ennek is Lajos az oka – gondolom.
Kirakom a lábbeliket az ajtó mellé a folyosóra, remélve, hogy ott hamarabb megszárad.
V e s z t e m r e.
Egyszer csak a tök "fasírba" lévő szomszédom csámpás gágogó lúdtalpát hallom. Mellé epés megjegyzéseit, koromat és öltözékemet illetően.
Nem is tudom kire, mire haragszom jobban e pillanatban. Lajos értetlenségére, vagy a kapzsi szomszédom közös költségen keresztül való, zsebemben turkálása miatt? De aztán utóbbi mellett döntök, görcsölős, csőlátó erőszakos viselkedése végett. Olyan, mintha most szalajtották volna a tanyabokorból. Ha valami nem úgy megy, ahogy ő a kocka fejében elképzelte, akkor ordítozik, és bosszúért liheg. Ez kielégíti. Ha nem tapasztaltam volna, el sem hinném, hogy vannak ilyen emberek. Hát nem mondható egy eruropernek. 
 

 
Ebben a pillanatban végleg elhatározom, hogy a „KÖLCSÖN KINYÍR VISSZAJÁR” elvét alkalmazom, mert tuti, hogy a szálka és a gerenda esete áll fenn, és különben is: valakin ki kell töltenem a bosszúm!
Őt hagyta faképnél az asszony a gyerekekkel együtt, egyik napról a másikra egy tömör-gyönyör csöcsös-bögyös pulyka miatt! Lépten-nyomon ezt beszélik a házban. Amúgy az a fajta, aki képes visszamenni egy pár lépést, ha nem a kockakő közepébe lépett. Anyám! Hogy milyen emberek vannak! Egyébként Pál Józsinak nevezi magát, és megőrül, amiért szeretnék haladni a korral. (Az igazi Pál Józsitól mindenesetre elnézés kéretik.) Jellemző rá, hogy más nevében kellemetlenkedik. Úgy, hogy jogos a haragom.
Ám, felülkerekedik bennem a SZERETET ÉRZÉSE, mert leendő árváira gondolok.
Majd úgy döntök, hogy éljen csak tovább, megérdemli.
Aztán azzal a kéjes tudattal vígasztalom magam, hogy több évtizedig fogja fizetni a GYEREKTARTÁST!
Na, ettől teljesen megnyugszom és visszatérek a „kábító-gépemhez”.
Még letöltöm WEB-lapjáról a számomra hasznos információkat, aztán újra Lajosnak kezdek írni. Szeretném kiengesztelni.

 

Kedves Andlui! Drága Lajoska! Tündér Lala!
Majd kissé szabadkozom. Aztán gyorsan befejezem, nehogy túllőjek a célon. Még egy kicsit élcelődöm vele, hogy ahhoz a legényhez hasonlít, aki elhiszi a lánynak, hogy még ártatlan, egy „közös ülés” után.
– Hát, ha ez sem hat, akkor semmi! – gondolom magamban némi kétellyel.
A biztonság kedvéért még elterelem egy kicsit a figyelmét és megkérdem tőle:
–   Neked szükséges-e az ISBN a leendő könyvedhez?
Várok egy napot, .. semmi. Várok két napot,.. semmi.
– Vége a barátságnak – hangolódom le. Na, mindegy. Legalább nyugodtan gépelhetem tovább a könyvem.
Azért piszkálta a csőrömet és 10 percenként nézegettem a bejövő leveleket.
Hopp! Mit ad Isten, ott a levél! Mit levél!!!  Egy egész regény!

 

FÉLIG KEDVES KATÓ! – olvasom a megszólítást, amitől megrökönyödöm. Pillanatok alatt fejembe száll a vér.

Mit képzel magáról ez a zokogó bohóc?! – lázadok fel már a megszólításon
Ebben a pillanatban azt kívánom neki, hogy végkimerülésig úszkáljon a kukaca a horgán. Egy hal se kapja be! De aztán győz a kíváncsiság és tovább olvasom levelét.
Mintha mi sem történt volna, polemiát elfeledve, Lajos sziporkázik, és a szokott módon viccelődik.
Aprólékosan leírja az egyszeri szerelmespár történetét a ligetben a templomba menve. Az esemény után a templomhoz érve, a leány nem tablettázik, hanem gyón a papnak. A kiszabott penitenciát duplájára veszi, mert ugye… visszafelé is kell menni. Lajos nem fukarkodik.

 

Megereszt még egy viccet a szabódó lányról –, aki a legény könyörgésére – biztatásként közli, hogy nincs rajta bugyogó.
Én, hálásan nevetek, amiért jó kedvre akar deríteni.
Már-már felengedek, mikor ráfagy az arcomra a mosoly. Szememre veti az én viccem konklúzióját. Mert, hogy; kihez is merem őt hasonlítani? Milyen legényhez?
Aztán, nem törődve azzal, hogy megsértett-e megkérdezi nagy ártatlanul:
–  Mi az az ISBN? Eszik, vagy isszák? Hogyan lehet ellene védekezni?
Innentől kezdve, hirtelen szalad le a redőny.!. Veszek egy nagy levegőt, és – az éjszakai gépeléstől ugyan fáradtan – de, válaszolok neki. -

----------------------------------------------------------

Tisztelt Lajos!
Igazán nem szerettelek volna megsérteni, csak én is viccelődtem mint te.
Az ISBN-hez meg – ne félj – nem kell koton, csak buksza, de jó nagy! (A félreértések miatt kimondottan az ő nézeteihez igazodva, a teli brifkóra gondoltam. Hogy ő miként értelmezte, egyet lehet találni….)

2009.08.22.

Lajos - Lui
--------------------------------------------------------------

Oldal: AJÁNLÓ
ÁLOMHÁLÓ - °I° - NEKED ÍROM - © 2008 - 2024 - konyvmolyocska.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat